Caffè Frizzo

Szombaton leszedtük a Frizzo második kiállításának képeit a falról. Most visszakerültek a sajátjaim, amelyek az állandó dekorációt képezik. Az egyik falon Velencében készült, vászonra nyomtatott fotók vannak, amelyeket Joseph Brodsky idézetekkel társítottunk. A “Velence vízjele” c. vékony kis kötet, amelyet a “prózavers” kategóriába sorolnak, megkapó leírást ad a téli, ködbe burkolózott városról, az orosz író… Tovább »

Kávézónk Luigi Frizzoról kapta a nevét, aki Velencében a Libreria Acqua Alta könyvesbolt tulajdonosa. Az egyik legkülönlegesebb hely a városban. Ha valaki nem kizárólag Velence “képeslap-oldalára” kíváncsi, érdemes egy kis kitérőt tenni Castellóba és megkeresni az üzletet. A boltban minden megtalálható és megvásárolható, amit valaha papírra nyomtattak: képregények, képeslapok, naptárak, könyvjelzők, nyomatok, de elsősorban könyvek ezerszámra…. Tovább »

Giuseppe Cipriani éppen kávépincér volt Velencében az 1900-as évek első felében, amikor találkozott egy amerikaival, Harry Pickeringgel, aki kölcsönkért tőle 10 ezer lírát. Cipriani adott, és barátjától három év múlva a négyszeresét kapta vissza: 40 ezer líra pont elég volt ahhoz, hogy megnyissa saját kávézóját 1931-ben, amit az amerikai tiszteletére Harry’s Barnak nevezett el. A… Tovább »

A “Roba di Tiberio” című útikönyvben most kivételesen nem lesz Velencéről szó. Ezért elkészítettünk egy kis füzetkét, mindössze hatvan oldal, amelyben az elmúlt két évben begyűjtött élményeket, titkokat és érdekességeket dolgoztam fel. Esik benne szó karácsonyról, kőbe vésett patkányról, a San Marco tetején ücsörgő angyalról és össze nem illő testrészekről. 🙂 Limitált példányszámban önköltségi áron… Tovább »

Amit Velence leghíresebb kávézójáról tudni érdemes. És a főpróba. 🙂... Tovább »

Ez olyan mint a “‘tapas” – csak mégis más. 🙂... Tovább »