A Florian, Velence leghíresebb kávéháza 1720-ban nyitotta meg kapuit a Piazza San Marco árkádjai alatt, azon a téren, amelyet később Napóleon “Európa legszebb szalonjának” nevezett. Először mindössze két teremből állt, 1858-ban következett be egy nagy átalakítás, amikor a jelenlegi, semmi máshoz nem hasonlítható környezetet kialakították. 2012-ben történt a legutóbbi felújítás, amikor a kávéház termei visszakapták eredeti arcukat, úgy, ahogyan Casanova, Byron, és Velence többi híres lakója is láthatta őket. Igen…, amikor itt iszol egy kávét, lehet, pont azon az ablakon tekintesz ki, amelyen a világ leghíresebb szívtiprója is kitekintett, miközben a következő légyottját tervezte. Talán ott a másik fal mellett ült Stendhal, Charlie Chaplin, Arthur Rubinstein…. Clark Gable a teraszon iszogatott, Jean Cocteau pedig hölgyek társaságában élvezte a napsütést és a finom italokat. Színészek, politikusok, művészek, akik sem a múltban, sem napjainkban nem hagyják ki, hogy a patinás falak között, az elegancia velencei fellegvárában fogyasszanak valami utánozhatatlant.
A helyiségek: A Szenátus Terme, Kínai Terem, Az Illusztris Személyek Terme, Keleti Terem, Négy Évszak Terem, Szabadság Terem. Egyetlen blogbejegyzésbe bele nem sűríthető titkokat rejtenek a falak mindegyik helyiségben: rejtett ajtók a kárpitok mögött, különleges alakok a festményeken, régen volt átjárók, amelyeknek létezését legfeljebb csak a talpunk alatti kövezet mintázatában csíphetjük fülön. Az Ezeregy éjszaka meséinek nyomában járunk, Velence tíz hírességének portréja néz ránk a falakról, a négy évszakot szimbolizáló hölgyek hosszú ruhás alakját megsokszorozzák az aranykeretes tükrök, az 1920-as évekből pedig a “l’Art Nouveau” viszonylag letisztult vonalai köszönnek vissza a Sala Libertyben.
A kávézó az 1900-as évek elejétől különös figyelmet szentel a muzsikának. A fedett emelvényen játszó zenekart kiváló zenészekből válogatták össze, akik a tradicionális daloktól, örökzöldektől az operetten át az operaslágerekig mindenfélét játszanak. Egy bizonyos fokig sem az eső, sem az acqua alta nem zavarja őket, ha felülről, ha alulról érkezik is a víz, ők csak muzsikálnak rendületlenül.
Ami a kínálatot illeti, természetesen osztályon felüli. A tradicionális velencei ételek nem túl bonyolultak és nem túl nagy adagok, de az alapanyagok, a tálalás igazodik a hely méltóságához. Mintha milliméterre ki lenne számolva, a halfilé és a köret úgy helyezkedik el a tányéron, a sütemények csokoládé borításán még véletlenül sem törik meg a fény. A számtalan formában elkészített kávé illata bejárja a termeket, de még kint, az árkádok alatt sétáló turisták orrát is eléri időnként egy-egy csábító fuvallat – talán éppen a “caffè Venexiana” a bűnös, amelyet a ház kávéjával, likőrjével készítenek és friss tejszínnel díszítenek. De az is lehet, hogy egy adag friss csokoládéital készült éppen a Florian csokoládéjából, amelyet a világ három legjobbja közé választottak néhány évvel ezelőtt.
Bár a Bellini koktél Velencében a Harry’s Bar-hoz kötődik, természetesen itt is megvásárolhatjuk a friss barackból és nagyon száraz proseccoból kevert italt, de kizárólag csak szezonban, mert holmi baracklé, vagy -püré szóba sem jöhet, csakis az autentikus recept szerinti veronai fehér őszibarack. A koktélok közül az Aperol Spritz sem maradhat ki, amelynek itt olyan íze van “amilyet még soha nem éreztél”.
“A Florianban minden pillanat tökéletes” – írják a honlapon. Nem is lehet másként. A luxus, a kényeztetés néha mindnyájunknak jól esik, és az ezekhez hasonló ritka és különleges pillanatokban talán megengedhetjük magunknak, hogy ne nézzük az étlap jobb oldalát. Drága, igen. Direkt nem teszem ide az árlap képét, hogy ne riasszak el senkit, de ha mégis ide tenném, láthatnátok, hogy a zenéért plusz 6 eurót kell fizetni fejenként. 🙂 De egyszer az életben le kell ülni a történelmi falak közé meginni azt a bizonyos kávét, gyönyörködni a terítésben, tenyerünkbe szorítani a címeres csészét és kinézni az ablakon a Piazzára. Tudjuk…, éppen úgy, ahogy Casanova tette csaknem háromszáz évvel ezelőtt.
Én is megtettem, így a képen most a saját tálcám látható a “Dózse kávéjával”. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: