1.0Caffè Frizzohttps://caffefrizzo.cafeblog.huAlessiahttps://caffefrizzo.cafeblog.hu/author/haziangyal-kezmuvesboltgmail-com/<div class="post-right"> <h2 class="subtitle"> </h2> <div class="entry"> <p style="text-align: justify">1772-ben Francesco Pedrocchi egy kávés "bodegát" nyitott Padova szívében, közel az egyetemhez, a piachoz, színházhoz, és ahhoz a térhez, ahonnan a postakocsik gurultak ki a környező városok felé. Az üzletet - amely hamar felvirágzott, mivel a kávézás ebben az időszakban került ki a polgárok konyhájának privát szférájából, és vált nyilvános szórakozássá - 1800-ban örökölte a fia, Antonio.</p> <p style="text-align: justify"><img class="imgnotext aligncenter" src="https://caffefrizzo.cafeblog.hu/files/2017/07/caffe_storia_04.jpg" alt="caffe_storia_04.jpg" /></p> <p style="text-align: justify">A fiatalember nem elégedett meg a kis bolttal, nagyban kezdett gondolkozni: megvásárolt a környező telkekből jónéhányat, hogy az így kialakult óriási területre egy komoly létesítményt építtessen. 1826-ban bemutatta mindenre kiterjedő tervét a városházán: nem csupán egy kávézót szándékozott nyitni, hanem kávéfeldolgozó üzemet is, ahol a pörkölést is végzik majd, sőt, egyfajta palackozott "jeges kávé" előállítását is tervbe vette. Mivel az első vázlatokkal nem volt elégedett, több mestert is megbízott a tervezéssel, végül egy Giuseppe Jappelli nevű velencei építész volt az, aki Antonio elképzeléseit valóra tudta váltani, és aki megálmodta azt a klasszicista stílusú épületegyüttest, amely 1831 óta Padova egyik szimbólumának számít. 1852-ben, amikor Antonio Pedrocchi meghalt, fia vette át tőle a "birodalmat", ő pedig végrendeletben Padova városára hagyta a kávézót, azzal a kikötéssel, hogy a létesítmény változatlan maradjon, pontosabban csak annyi változás essék rajta, amit a fejlődés megkíván majd.</p> <div class="popup_icon_container popup_icon_container_notext imgnotext"><img class="imgnotext open-in-modal aligncenter" src="https://caffefrizzo.cafeblog.hu/files/2017/07/caff_pedrocchi_pd.jpg" alt="caff_pedrocchi_pd.jpg" width="361" height="271" /></div> <div> </div> <p style="text-align: justify">A Pedrocchi 1916 óta már éjjel-nappal várja a vendégeit, ezért kiérdemelte a "caffe senza porte", "ajtók nélküli kávéház" elnevezést. De innen ered az olaszok egy másik kifejezése is: "essere al verde", "zöldnek lenni" azt jelenti, valaki egy fillér nélkül marad: a mondás a kávézó egyik termére utal, a "sala verde", "zöld terem" az, ahová évtizedek óta bejöhetnek a diákok a közeli egyetemről, és grátisz fogyaszthatnak vizet, amerikai kávét, olvasgathatnak, és immár a modern kornak megfelelően igénybe vehetik az internet kapcsolatot is. A másik két terem egyébként piros és fehér, így már össze is rakhatjuk a háromból az itáliai tricolort. :-)</p> <p style="text-align: justify">Mint minden valamire való kávéháznak, a Pedrocchinak is megvan a saját híres kávéja: a hideg, mentás tejszínnel felengedett espressotól elsőre talán idegenkedünk, de mindenképpen érdemes kipróbálni, mert semmi "after-eight" íze nincsen, ehelyett hihetetlen harmóniában olvad össze a pörkölt kávé és a zöld növény aromája. Jó, hogy utána olvastam, mert eddig a meleg tejhabhoz tettem a mentát - meg kell mondanom, hogy így is fantasztikus jó volt, ma viszont az volt az első dolgom, hogy kipróbáljam az eredeti receptet. Shakerben ráztam össze a tejszínt a mentával, és kanál hátán, hidegen öntöttem az espresso mellé. Nem is kevertem össze, így nagyon különleges volt érezni egyszerre az ízeket és a két különböző hőfokot. A kiemelt foto az enyém - szerintem nem vallottam szégyent. :-)</p> <p style="text-align: justify"><img class="imgnotext aligncenter" src="https://caffefrizzo.cafeblog.hu/files/2017/07/pedrocchi03.jpg" alt="pedrocchi03.jpg" width="310" height="310" /></p> </div> </div>richhttps://caffefrizzo.cafeblog.hu/files/2017/07/dscn9072-150x150.jpg150150