<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Caffè Frizzo</provider_name><provider_url>https://caffefrizzo.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Alessia</author_name><author_url>https://caffefrizzo.cafeblog.hu/author/haziangyal-kezmuvesboltgmail-com/</author_url><title>Tudjuk, mit tettél tavaly nyáron...!</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Még nem írtuk alá a szerződést a kávézó helyiségére, amikor megvettem az első három dolgot a képzeletbeli üzletbe: egy párnát, egy baglyos dobozt és egy kerámia madarat. Úgy kellettek a működéshez, mint egy falat kenyér! Mégis, az volt az a délután, amikor el mertem hinni, hogy most már csak lesz ebből a régi álomból valami, hiszen muszáj... mert már vettem hozzá párnát, dobozt és madarat. Mi mást kezdhetnék ezekkel? Mindenesetre megálltam hazafelé a naplementés határban, és lefényképeztem a kocsiban őket, hogy megmutassam a barátnőmnek, aztán itthon eldugtam jó helyre, hogy a család ne nézzen már komplett idiótának. :-) Egy csomó közhely eszembe jut, hogy minden út egyetlen lépéssel kezdődik, meg merj nagyot álmodni, ésatöbbi, ésatöbbi... de valahol tényleg így van... megteszel egyetlen kis lépést, aztán jön a többi..., és egy idő után magad is elhiszed, hogy elindultál!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;   &lt;img class=&quot; wp-image-475 aligncenter&quot; src=&quot;https://caffefrizzo.cafeblog.hu/files/2017/06/dscn9512-300x225.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;311&quot; height=&quot;233&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot; wp-image-474 aligncenter&quot; src=&quot;https://caffefrizzo.cafeblog.hu/files/2017/06/dscn9511-300x225.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;311&quot; height=&quot;233&quot; /&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://caffefrizzo.cafeblog.hu/files/2017/06/dscn9513-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>